Az ioncserélő sótalanítókban két eltérő technológiát különböztetünk meg. Az első a hagyományos kation és anion cserélő oszlopok alkalmazása, a másik pedig a kevertágyas ioncserélő, ahol a kation és anioncserélő gyanták egy oszlopban vannak összekeverve. A kettő között az az alapvető különbség, hogy az elsőnél az anion és kation oszlopokat a helyszínen kell a már említett vegyszerekkel regenerálni, míg a másiknál egy erre szakosodott cég, vagy cégek regenerálják a gyanta cseréjével és a saját telephelyükön egy speciális gyantaszeparálóban. Lényegében mindkettővel ugyanolyan minőségű vizet lehet előállítani, csak a regenerálási módok között van különbség. A két különböző technológia között az hozhatja meg a döntést, hogy mennyi sótalan vízre van szükség. Az 1-2 m3/h, vagy napi 10-20m3 vízfelhasználásig a kevertágyas rendszer lehet a gazdaságosabb, míg az ennél nagyobb applikációknál a kation és anion oszlopos rendszer ajánlott. Itt még megjegyeznénk azt is, hogy a mérlegelés fontos eleme, hogy előkezelt víz kerül-e az ioncserélőre, vagy közvetlenűl a nyersvíz. Amennyiben előkezelt, pl egy RO berendezés után van szükségünk egy teljes ioncserélő rendszerre, akkor szinte biztos (függ a térfogatáramtól), hogy elegendő egy kevertágyas ioncserélő, mivel egy 10-20µs-es víz, nagyon sokára, akár hónapok alatt merít ki egy ilyen töltetet.