A vízlágyítás talán az egyik legelterjedtebb vízkezelési és víztisztítási mód Magyarországon. Erre azért van olyan gyakran szükség, mert vizeink többsége felszín alatti, és az itt a kőzeteken átszivárgó vízbe, sok kálcium és magnézium oldódik be, ami vízkeménységet okoz. Az oldott fémsók kiválnak a vízből és megindul a vízkőképződés a csőrendszerekben, háztartási gépek, berendezések belsejében. Ennek következtében élettartamuk csökken, hatásuk romlik. Vízlágyítási feladatokra különböző típusú vízlágyító berendezések léteznek, amelyek a víz keménységét okozó kalcium és magnézium ionokat eltávolítják, pontosabban lecserélik vízkeménységet nem okozó nátrium ionokra. A kisebb háztartási vízlágyító berendezések és az ipari vízlágyító berendezések nem sokban, általában csak méretükben különböznek egymástól.
Az ügyfelek általában akkor szembesülnek a vízkeménységi problémával, amikor egy kútfúrás után megérkezik a vízanalitika, vagy egész egyszerűen csak azt veszik észre, hogy a berendezések és felületek vízkövesednek. Az is előfordulhat viszont, hogy csak jobb vízminőségre, lágyvízre van szükség. A vízművek és minden létesítmény aki ivóvíz minőségre kötelezett, a mindenkori hatályos rendeletben előírt ivóvízminőséget kell betartania (erről az információk menű pontban olvashat), ami sokszor igen kemény vizet jelent, ugyanis a határérték 350mg/l CaO, vagyis 35nk°. Ez a határérték viszont már igen magas kálcium és magnéziumot jelent, még ha ennek a feléről 17-18nk°-ről is beszélünk, kemény víznek számít, komoly lerakódásokat okozva. Van, hogy nem a hatályos ivóvíz rendelet, vagy a kellemetlen vízkövesedés következményei miatt, hanem az alkalmazott technológia miatt van szükségünk szinte teljesen lágyvízre. Minden esetben vízlágyító berendezést alkalmazunk, csak más paramétereket használva. Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a lágyvíz nem összetévesztendő a sótalan vízzel! Ezt sok szakember is tévesen asszociálja és azt állítja, hogy a lágyvíz agresszív, vagyis károsítja a csőrendszert és a berendezéseket. Ez nem így van, hiszen a vízlágyítás során nem változtatjuk meg a víz összes sótartalmát, ugyanis az esetek nagytöbbségében egy úgynevezett nátrium ioncserélő módszert alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy egyes ionokat, jelen esetben a kálcium-magnézium ionokat kicseréljük más, pl. nátrium ionokra. A víz agresszívitása akkor jelentkezik, amikor a víz sóháztartását megbontjuk, egyes, vagy akár az összes ásványi sótartalmat kivonjuk a vízből anélkül, hogy ezek helyére más ionokat tennénk.
A vízlágyítás mint fogalom, sokszor tévesen van alkalmazva olyan esetekben, mint amikor nem történik tényleges vízlágyítás, tehát nem vonjuk ki a vízből a kálcium-magnézium ionokat. Ilyen pl. az elektromos vízlágyítás, a mágneses vízlágyítás, vagy a vegyszeres vízlágyítás. Ilyen vízlágyítási módszerek ugyanis nem léteznek, ennek a megfelelő elnevezése a vízkő lerakódásgátló eljárás, vagy berendezés. A vízlágyító berendezéseknek és a vízkő lerakódásgátló berendezésnek is megvan a maga alkalmazási területe és applikációja, de nem összetévesztendőek egymással.
