Magyarországon sokáig azt hittük, hogy a víz korlátlanul rendelkezésre áll. A Duna, a Tisza, a Balaton és a számtalan termálforrás miatt hajlamosak vagyunk úgy érezni, ez a probléma csak a sivatagok vagy távoli kontinensek gondja. A valóság azonban az, hogy a vízhiány már most is évről évre érezhetően jelen van hazánkban, főként az Alföldön, a mezőgazdasági területeken és a nyári időszakokban.
A megoldás nem csak az, hogy kevesebb vizet használunk, hanem az is, hogy újragondoljuk a vízhasználat logikáját. Kiemelt szerepe van a már egyszer felhasznált, majd eldobott vizek visszanyerésének. Különösen igaz ez a vízkezelő rendszerek, például vastalanítók, aktívszenes szűrők visszamosatásából, valamint a tisztított szennyvízből származó vizekre, amelyeket ma még szinte reflexből kidobunk.
Miért jelent valós veszélyt a vízhiány Magyarországon?
A vízhiányt több tényező együttesen idézi elő:
• Az éghajlatváltozás miatt egyre hosszabb aszályos időszakok alakulnak ki, különösen az Alföldön
• A csapadékeloszlás egyre szélsőségesebb, sok helyen már nem ott esik, ahol kellene
• Az ipari és mezőgazdasági vízhasználat drámaian megnőtt
• A vezetékes hálózatok elavultsága miatt rengeteg víz szivárog el észrevétlenül
• A meglévő vízkészleteinket rosszul hasznosítjuk, elpazaroljuk azt, ami visszanyerhető lenne
A válasz nem kizárólag a fogyasztás csökkentése, hanem a víz körforgásának tudatos tervezése.
A visszamosatás mint elfelejtett erőforrás
Szinte minden vízkezelő rendszer, legyen az ipari vagy kommunális, tartalmaz visszamosatási ciklusokat, amelyek során nagy mennyiségű „hulladékvíz” keletkezik. Ez a víz sok esetben csak enyhén szennyezett, de mivel nincs szemlélet a visszaforgatására, ülepítés után automatikusan elvezetésre kerül valamilyen nyíltvízi befogadóba vagy közvetlenül a szennyvíztelepre.
Tipikus példák:
• Vastalanító és mangántalanító szűrők: a vas- és mangánhidroxidokat tartalmazó visszamosató víz ülepítés után, megfelelő előkezeléssel visszaforgatható lenne.
• Aktívszenes szűrők: ezek regenerálásából származó víz kiválóan használható lenne technológiai öblítővízként, ha nem dobnánk el.
Mindezek napi több ezer liter vizet jelentenek egyetlen kommunális vagy ipari vízkezelőben, amit jelenleg teljes egészében elpazarolunk.
A tisztított szennyvíz: még mindig kihasználatlan potenciál
A városi szennyvíztisztító telepek Magyarországon kiváló technológiával működnek, ám a legtöbb esetben a tisztított szennyvíz azonnal visszakerül a természetbe, ahelyett, hogy visszaforgatnánk.
Pedig ez a víz, egy harmadlagos tisztítási fokozat után tökéletesen alkalmas lehetne:
• mezőgazdasági öntözésre
• ipari technológiai felhasználásra
• hűtővíznek, pormentesítésre vagy akár tűzivíz tárolásra
A megfelelő szűrés, ultraszűrés (UF), fertőtlenítés (pl. UV), illetve tárolási infrastruktúra kialakítása után a tisztított szennyvíz a jövő egyik legfontosabb vízforrása lehetne. És mindez nem jövőkutatás, más országokban ez ma már napi gyakorlat.
Miért nem használjuk ki a víz újrahasznosítást, mint lehetőséget?
Az okok összetettek, de főként az alábbiakból erednek:
• Hiányzik a szemlélet, hogy a víz körforgás nem egyszer használatos termék
• Nincs kiépítve a visszaforgatási infrastruktúra
• A jogszabályi környezet sokszor nem ösztönzi, hanem bonyolítja a víz újrahasznosítását
• A beruházási döntések ritkán számolnak a víz értékével és jövőbeli árának növekedésével, politikusaink korlátlan erőforrásként tekintenek rá.
Miközben a technológia rendelkezésre áll, sokszor az akarat hiányzik.
Hogyan lehetne jól csinálni a víz újrahasznosítását?
Nemzetközi példák:
• Hollandia és Dánia: már a tervezéskor külön rendszert építenek a visszanyerhető technológiai vizek kezelésére
• Izrael: a mezőgazdasági öntözés több mint 50%-át tisztított szennyvízzel végzik
• Spanyolország: pormentesítésre, parköntözésre és tűzivíz tárolásra is használnak újrahasznosított vizeket
• Egyes külföldi ipari létesítmények már visszaforgatják a vastalanító és aktívszén szűrő visszamosató vizet. Ennek eredménye akár 30% vízmegtakarítás
És mi van a csapadékvízzel?
A vízhiányról szóló párbeszédből gyakran kimarad, hogy a csapadékvíz is értékes erőforrás, amit Magyarországon jelenleg szinte teljes mértékben elvezetünk, hasznosítás nélkül.
- Az intenzív záporok során rengeteg víz zúdul le rövid idő alatt, amit nem tudunk kezelni.
- A városokban a burkolt felületek miatt a víz nem tud beszivárogni, így egyidejűleg jelentkezik vízhiány és vízkár.
- A legtöbb helyen a csapadékvíz nem kerül semmilyen célzott hasznosításra pedig kiváló lenne öntözésre, pormentesítésre, WC-öblítésre vagy akár ipari használatra is.
Lehetséges megoldások:
• Esővízgyűjtő és szikkasztó rendszerek telepítése ipari vagy kommunális létesítményeknél
• Mechanikai szűrés, majd újrahasználat nem ivóvíz célra
• Településtervezési szemléletváltás: vízmegtartó rendszerek, zöldtetők, áteresztő burkolatok
A csapadékvíz nem probléma, hanem lehetőség, ha tudunk vele élni.
Mikor fogy el a vizünk?
A víz nem végtelen. Magyarországon is elértük azt a pontot, amikor minden csepp számít. A vízhiány nem csak a klímaváltozás következménye, hanem az elavult vízgazdálkodási gyakorlatunké is. Ha továbbra sem változtatjuk meg gondolkozásunkat, azzal nemcsak vizet, pénzt, versenyképességet veszítünk, de kockáztatjuk gyerekeink jövőjét. A megoldás itt van, elérhető és működőképes, csak alkalmazni kell.
A víz nem hulladék, hanem érték. Ideje ennek megfelelően bánni vele.
Tudjon meg többet a vízről IDE kattintva, illetve tudjon meg többet az ipari vízszűrésről.
